epegörcs

Epekövesség és epehólyag kövesség

Epekövességről (cholelithiasis) vagy epehólyag kövességről (cholecystolithiasis) abban az esetben beszélünk, ha az epehólyagban kő kialakulása bizonyítható.

Az epekövesség az európai népesség 15 százalékát érinti. Az epehólyag kövesség gyakrabban fordul elő a nők körében mint férfiakban, kockázati tényezőt jelent az epekövesség családi előfordulása, az elhízás, a magas vérzsír értékek, a terhesség és a szoptatás időszaka, valamint a drasztikus fogyókúra.

Az epehólyag kövességre (cholecystolithiasis) hajlamosíthat még a  cukorbetegség és az epesav-visszaszívódás zavarával járó állapotok. Májcirrhosisban és Crohn-betegségben előfordulása a 20-30 százalékot is eléri. Az epekövek lehetnek koleszterin (80 százalékban) és bilirubin (20 százalékban) kövek. Míg előbbiek az epében túltelítetté váló cholesterin kicsapódása révén jönnek létre, utóbbiak a fokozott vérfestéklebomlás (haemolysis) során képződhetnek. Az epe körülbelül 80 százalékát víz alkotja, ebben oldva cholesterin, epesavak és foszfolipidek találhatók 5-70-25 százalékos arányban. Ha ezen arányok eltolódnak, az epe cholesterinre túltelítetté válik és megindulhat a kőképződés.
Az epehólyag kövesség kimutatására a hasi ultrahang vizsgálat a gold standard diagnosztikus eljárás. A hasi ultrahangos vizsgálattal észlelt epeköves betegek 75 százaléka panaszmentes epekőhordozó. A fennmaradó esetekben a következő jellegzetes epés panaszokat várhatjuk: epegörcs (epecolica): felhasi, jobb bordaív alatti görcsös (enyhülő-erősödő) fájdalom, mely a hátba, a jobb vállba sugározhat; hányinger, epés hányás; böfögés; nem típusos panaszok (epés dyspepsia): felhasi teltségérzés, puffadás, bizonyos ételek fogyasztása után jelentkező tünetek.
Epegörcs esetén görcsoldók (No-Spa, Buscopan, nitroglicerin), erősebb panaszok esetén fájdalomcsillapítók javasoltak. Emellett legalább egy napos koplalás, majd zsír- és fűszerszegény diéta javasolt.  Néma epekövek esetén kezelésre nincs szükség, de az évtizedek óta fennálló epekövesség által fenntartott állandó kismértékű epehólyag-gyulladás fokozza az epehólyagrák kialakulásának kockázatát, ezért családi halmozódás, gyulladásra utaló ultrahangos kép mellett szintén javasolt a műtéti megoldás. Panaszos epekövesség elsőként választandó megoldása a laparoscopos epehólyag-eltávolítás (a műtét során a teljes epehólyagot eltávolítják, nem a köveket veszik ki az epehólyagból, mert a funkciójában sérült epehólyagban hamarosan újabb kövek képződnének).
A sebészi beavatkozás (laparoscopos cholecystectomia) során három-négy pár cm-es hasi metszésen keresztül veszik ki az epehólyagot, így pár nappal a műtét után a beteg otthonába távozhat. Válogatott esetekben akár “egynapos sebészet” keretein belül is sor kerülhet a műtétre. Ha a laparoszkópos módszer valamilyen szövődmény miatt nem alkalmazható, nyitott epehólyag-eltávolítás szükséges. Az epehólyag eltávolítást követően a diéta folytatása szükséges, mert bár epeköves görcs nem várható (kivéve, ha epevezeték-kő képződik), az epehólyag raktározó funkciója kiesik, az epe folyamatosan jut a nyombélbe. Nagyobb mennyiségű zsíros étel elfogyasztását követően a nem teljes emésztés miatt haspuffadás, teltségérzés, esetleg hasmenés jelentkezhet.
A nem műtétes eljárások (gyógyszeres epekőoldás, epekő zúzás) az alacsonyabb sikerarány, a hosszas kezelés és a gyakori kőújraképződés miatt nem terjedtek el.